Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Fertõzött pártkatonák Korrupció. Varga Judit, www.prherald.hu, 2006. október 11. A világ ismert korrupcióellenes civil szervezete a Transparency International (TI). Peter Eigen egykori világbanki szakember alapította 1993-ban, Berlinben. Célja, hogy közgazdasági, jogi, politikai szakemberek összefogásával felvegyék a harcot a közéletet átható korrupcióval szemben. A magyar tagozata 1996-ban jött létre, és 2 éves szünet után a közelmúltban alakul újjá. A TI éves jelentésébõl az derül ki, hogy a CPI-index, azaz a korrupció mértékének indexe alapján 145 ország közül Magyarország a középmezõnyben, a 42. helyen áll. Az engedély nélküli építkezések, fakivágások, és az üzemanyagok, hulladékok, természeti értékek csempészete mögött sokszor joggal gyaníthatunk korrupciót. A korrupció tehát szoros összefüggésben van a környezet pusztításával csakúgy, mint a gazdaság hibás mûködésével, az emberek bizalomvesztésével, bizonytalan jövõképével. Fontos és megkerülhetetlen téma, még ha oly nehéz is ez ügyben a civil kontroll gyakorlása. Nehéz valami olyasvalamirõl írni, ami megfoghatatlan, átláthatatlan. Olyanról, amit elõszeretettel elkerülnek az újságírók, és olykor felsõbb utasításra a tabuk közé sorolnak a fõszerkesztõk vagy a kiadók. A korrupció át- és átszövi a hétköznapjainkat. Ha a legközelebbi bölcsõde betelt, és nem akarjuk a gyereket kilométerekkel tovább szállítani, csak megkérjük a vezetõt, hogy találjon még egy egész kicsi helyet az egész kicsi gyerekünknek egy egész kicsi desszertért cserébe. Ha a nagyszülõ kórházba kerül, már az elsõ látogatás után készítjük a borítékot, hogy odafigyeljenek rá. Megszoktuk, hogy így mûködik a rendszer. Persze ez senkit nem ment fel, legkevésbé a politikusokat, akik idõnként csúszópénzért elõnyben részesítenek egy-egy nagyberuházót, semmibe véve a közérdekeket, a környezeti és városképi szempontokat. Az Állami Számvevõszéknek a korrupció magyarországi következményeit elemzõ vizsgálatai szerint „a korrupció költsége – mint egyfajta adó – csökkenti a vállalkozók beruházásait, ezáltal a gazdasági növekedést. (…) A korrupció csökkenti az adóbevételeket és növeli az állami kiadásokat, s módosítja azok szerkezetét, negatív költségvetési hatásokkal jár. A közbeszerzési pályázatok esetében alacsonyabb minõségû infrastruktúra-fejlesztés, illetve állami szolgáltatás-nyújtás valósul meg. Végül a korrupció rossz irányba tereli a meglévõ alkotó – innovatív – energiákat.” A Gallup 2000-es felmérése szerint a magyar kis- és középvállalkozók az állami beruházások és a közbeszerzések 53 százalékát tartják korrupciógyanúsnak. Különbözõ korrupciós csatornákon körülbelül 100 milliárd forint tûnik el kézen-közön a költségvetésbõl. Ugyanakkor tanulmányok bizonyítják azt is, hogy ha egy országban 2 százalékkal csökken a korrupció, akkor 4-5 százalékkal nõ a gazdaság teljesítménye. A nagy állami beruházásokat övezõ korrupció riasztó gátja a fenntartható fejlõdésnek, és az állami források elapadását eredményezi olyan fontos területeken, mint az oktatás, az egészségügy és a szegénység enyhítése. Felsõbb szinteken Azt már több helyen olvashattuk, hogy a legfertõzöttebb terület az önkormányzati infrastruktúra-fejlesztésekre kiírt tendereké. A korrupció miatt kevesebb beruházás valósul meg, hiszen a költségek egy része nem a fejlesztésekre megy el, hanem bizonyos hivatalnokok, tenderkiírók zsebébe vándorol. Egy nagy külföldi beruházó – aki Budapest elõkelõ negyedében húz fel új épülettömböket – költségvetésében a legalsó rubrikában rendszerint ott szerepel egy „egyéb felmerülõ kiadások” tétel, amely az összköltségvetés 1-10 százaléka. Ez a tétel a csúszópénz az engedélyezõ hatóságnak, hiszen mindig a lehetõ legnagyobb területet kell beépíteni, hogy minél több legyen az értékesíthetõ négyzetméter. A vaskos borítékért cserébe bele kell hogy férjen 1–2 emelettel több, még ha ki is lóg a sorból az új épület, és el kell hogy tekintsenek a kötelezõ zöldfelülettõl. Ráadásul ezek az épületek nem is saját pénzbõl, hanem bankhitelekbõl, milliárdos kölcsönökbõl épülnek, amit meg is kell szerezni. A második kör, ahová pénzt kell tenni, a „hitelügyintézõ”. Persze ez már nem az átlag halandó szintje. Néhány telefon a bank vezetõi körének, néhány tárgyalás kikapcsolt telefonok mellett. Pontosabban: az akkumulátort is leszedik, nehogy bekapcsolhassa a titkosszolgálat mûholdvezérléssel és lehallgassa a titkos üzletmenetet. És akkor még nem is szóltunk a nagy állami autópálya-építkezésekrõl. A Pest-megyei Kereskedelmi és Iparkamara által közzétett adatok alapján Európa legdrágább autópályái épülnek Magyarországon: kilométerenként 2,8 milliárd forintba kerülnek. A második helyezett Nagy-Britannia, ahol ez az összeg 2,4 milliárd forint; ugyanakkor megdöbbentõ, hogy Portugáliában elég 1,8, míg Franciaországban 1 milliárd forint 1 kilométer autópálya építéséhez. A rossznyelvek szerint Magyarországon ebbõl az óriási különbségbõl fedezték a pártok a kampányköltségeiket. „– A jelenlegi pártfinanszírozás a korrupció melegágya, amelynek újragondolása azt üzenné, hogy a politikai elit elõször önmagán kezdi a javítást. Csak egyszer kell belegondolni, vajon miért adnak a cégek brutálisan sok pénzt a pártoknak, és mit kértek érte cserébe” – nyilatkozta egy napilapnak Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke. A korábbi adatvédelmi biztos szerint a kampányköltségek jelentõs része rekonstruálható. Az intézet állítása szerint a két nagy párt a jogszabályok ellenére 4–4 milliárd forintot költött a mostani kampányra, miközben a jogszabályok pártonként mindössze 386 millió forintot engednek meg. Egyes kisebb pártok is jóval túllépték a törvény szabta határt. Majtényi László a leggyakoribb párttámogatási trükkök közt említette a tanácsadóknak kifizetett pénzeket, valamint hogy a terembérlési, hirdetési, hangosítási vagy nyomdaköltségeket természetbeni juttatásként átvállalja egy párthoz közel álló magánszemély vagy szervezet. Úgy vélte, bizonyára vannak „táskás emberek is, akik aktatáskában, nejlonzacskóban hozzák-viszik a milliókat”. Elfogadhatatlannak tartotta ugyanakkor azt is, hogy a minisztériumok – így a Miniszterelnöki Hivatal és a gazdasági tárca – és az önkormányzatok közszolgálati feladatok ürügyén költségvetési pénzeket fordítanak kampánycélokra vagy pártpolitikai témájú közvélemény-kutatásokra. A politikai korrupció okozta károkat – bár a sajtó tízmilliárdos esetekrõl is tudósít – nehéz számszerûsíteni. Egyes becslések szerint az állami beruházások költségei a korrupció hatására több mint 50 százalékkal is növekedhetnek, és ez nemcsak hazánkra jellemzõ. Hallhattunk például nagy nemzetközi segélyekbõl irreális áron megépített vízi erõmûvekrõl, túlméretezett német szemétégetõ mûrõl. Az egész világon a politikát és a parlamenti pártokat tartják a korrupcióval legfertõzöttebb területnek. Tanúk nélkül A Pesti Zsidónegyed körül robbant ki botrányban a kerületi jegyzõ – megkerülve más hatóságokat –, bontási engedélyt adott több mûemléki védelem alatt álló házra. A legabszurdabb eset a Kecskeméti Malom Centeré. Személyiségi joga megsértése miatt százmillió forintra perli a kecskeméti Malom Center beruházója – az ES-Invest Kft. – az állampolgári jogok országgyûlési biztosát, Lenkovics Barnabást. Történt ugyanis, hogy civil szervezetek felkérésére a biztos vizsgálatot indított jogsértés gyanúja miatt. Az országgyûlési biztos megállapította többek között, hogy a Malom Centerrel kapcsolatos egyetlen fellebbezés esetében sem adtak választ az építkezés kapcsán felhozott tartalmi kifogásokra, vagyis a fellebbezések érdemi elbírálása minden alkalommal elmaradt, azokat formai okokból, többnyire tévesen utasították el. Ez azt jelenti, hogy az emberek feje fölött döntöttek, és egy kisvárosias területen monstrum bevásárlóközpontot húztak fel. A biztos felszólította a város polgármesterét, hogy az ügy további vitelébõl – elfogultság miatt – zárja ki a jegyzõt, és indítson ellene fegyelmi eljárást. A jegyzõt a mai napig nem zárták ki, sõt a beruházó megtámadta az igazságszolgáltatás legfelsõbb hatalmát, aki fedhetetlen, ráadásul az ombudsman nem is perelhetõ, mert az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló törvény kimondja: az Országgyûlés az alkotmányos jogok védelme érdekében választja meg a biztost, aki csak neki, (mármint az Országgyûlésnek) felelõs. Továbbá: az országgyûlési biztos a bíróság vagy más hatóság elõtt nem vonható felelõsségre e megbízatásának gyakorlása közben általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ám a befektetõk az Országgyûlés elnökénél kezdeményezték Lenkovics felmentését alkalmatlanság miatt. Szili Katalin válasza így szólt: a biztos minden évben beszámol a parlamentnek, de konkrét ügyben a testületnek sincs hatásköre vele szemben. A beruházást mindvégig támogató, és a visszaéléseket fedezõ polgármestert pedig két parlamenti párt is jelölte és támogatta az idei országgyûlési választások során. 2006. június 2-án lemondott Schneller István fõvárosi fõépítész, aki a saját bevallása szerint már nem tudta elviselni a rá nehezedõ nyomást. Sajtótájékoztatóján nevek említése nélkül elmondta, hogy „nagykövetek, a legmagasabb szintû politikusok kilincseltek irodájában egy-egy pitiáner ügyért”. Azért lobbiztak például, hogy nagyobb lehessen egy adott terület beépíthetõsége, „mert valamilyen érdekeltségük hozzáfûzõdött hozzá.” Hozzátette, hogy amikor politikai nyomásra változtatnak például egy adott terület beépítési sûrûségén, „azzal milliárdokat teszünk valakinek a zsebébe”. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba hívták raportra a fõépítészt, és az kénytelen volt meghajolni a politikai akarat elõtt. Törvények Vannak felelõsen gondolkodó lakosok, vállalkozók, önkormányzati képviselõk, akik konkrét korrupciós esetekrõl számolnak be. Azonban egyetlen esetben sem lehet közvetlenül fellépni, ha nem rendelkezünk olyan bizonyítékokkal, amelyekkel a jelenlegi jogszabályok szerint korrupció miatt feljelentést lehet tenni. A hatályos jogszabályok és bírósági gyakorlat szerint a korrupció csak akkor áll fenn, ha bizonyított, hogy a jogszabály megsértõje is anyagi vagy egyéb elõnyt élvezett a jogszabály-sértésbõl. Sem a Btk., sem a Ptk. nem ismeri a „korrupció” fogalmát. Az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. november 4-én kelt, Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezményének kihirdetésérõl szóló 2004. évi L. törvény meghatározása a következõ: A korrupció megvesztegetés, egyéb jogtalan elõny közvetlen vagy közvetett kérése, felajánlása, adása vagy elfogadása, amely a megvesztegetés, egyéb jogtalan elõny elfogadójától elvárt kötelesség vagy magatartás megfelelõ teljesítését akadályozza. A Btk. „vesztegetéssel” és „hivatali visszaéléssel” kapcsolatos rendelkezései szerint bûncselekmény csak akkor áll fenn, ha bizonyítható, hogy pénzzel vagy egyéb módon lefizettek, megvesztegettek például egy hivatalnokot vagy politikust, vagyis olyan esetben, amely szinte soha nem bizonyítható. Szép szavak A fent leírtakkal szemben néhány politikus – mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon – (szavakban) súlyosnak tartják a magyarországi korrupciót. „– Sok nagy társadalomi nyavalyáink közül a legnagyobb kérdés.” (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentése a korrupció kapcsán a négy kormányfõ-jelölt 2006. március 6-i televíziós vitájában) „– 100 milliárd forint – szakértõi becslések szerint – évente a költségvetésbõl korrupciós csatornákon eltûnik. Hihetetlen nagy összeg. Szeretném érzékeltetni mekkora összeg ez. Ennyi pénzt költünk a költségvetésbõl ezer, ismétlem ezer olyan intézményre, amely fogyatékosokat segítõ intézmény. Ennyi pénz 40 magyar kisváros (például Tamási vagy Simontornya) teljes évi költségvetése. Pontosan fele ennyi pénzt költünk ma a fiatalok lakástámogatására és az összes történelmi egyház ennek a 100 milliárdnak közel egyharmadát kapja meg költségvetési támogatásként. A korrupció mérete komoly nehézséget jelent ma a magyar gazdaságnak. A vállalkozók 2/3-a panaszolja azt, hogy az õ üzleti életét nehezíti az, hogy kézen-közön kell visszajuttatni a beruházási értéknek 10-15, néhány esetben a 30 százalékát.” (Dávid Ibolyának, az MDF elnökének kijelentése a televíziós vita során) „– A második fontos tényezõ a pénz, a pénzvilág hatalma. Lemállott homlokzatú épületeink, pusztuló, elhanyagolt mûemlékeink látványa pénzhiányra utal. Ugyanakkor az utóbbi tizenöt évben nálunk is megjelent a tõke. Gátlástalanul pusztítja, rombolja, buldózerezi értékeinket. Helyükbe igénytelen tervezésû, kivitelezésû, a környezetüktõl idegen építészeti szemléletet tükrözõ épületek, mélygarázsos szállodák, irodaházak, bevásárlóközpontok, plazák kerülnek. Ezek létrehozásánál az egyetlen szempont a lehetõ legkisebb területen megvalósítható lehetõ legnagyobb üzleti haszon. Nálunk a piacgazdaság betörése az utóbbi másfél évtizedben zajlott le. Nem volt idõ a fékezõ, korlátozó rutinok kialakulására, sem az ehhez igazodó jogi szabályozás megvalósulására. A jelenlegi helyzet leginkább arra alkalmas, hogy a döntéshozók a meglévõ bürokratikus szabályok mögé bújva térjenek ki a felelõsségvállalás elõl. A fentiek következtében jelentkezett az újabb veszély, a korrupció. A milliárdos beruházások pénzeszközeinek viszonylag csekély részét kell a megfelelõ helyre irányítani, s máris megnyílnak a kiskapuk az eleve rosszul, hiányosan szabályozott rendszerben.” (Pokorni Zoltánnak, a FIDESZ–MPSZ alelnökének nyilatkozata a Magyar Nemzet Magazin 2006. április 1-jei számában). A világ ismert korrupcióellenes civil szervezete a Transparency International (TI) éves jelentésébõl az derül ki, hogy a CPI-index, azaz a korrupció mértékének indexe alapján 145 ország közül Magyarország a középmezõnyben, a 42. helyen áll. A legkevésbé korrupt országok: 1. Finnország, 2. Új-Zéland és 3. Dánia. A vizsgált országok közül a legkorruptabb állam: Haiti. Az USA a 17. helyen áll, Anglia pedig a 11. Csehország mögöttünk van, az 51. helyen, Lengyelország a 67., Románia a 87. Magyarországon általánossá vált, hogy az emberek szó nélkül hagyják a korrupciós ügyeket. Ezt megerõsíti a Gallup Intézet 2003-as kutatási jelentése: „Ha egy országban elburjánzik a korrupció, akkor az emberek jelentõs hányada elõbb-utóbb eltompul, közönyössé, vagy – belekeveredve a korrupciós gyakorlatba – cinkossá válik. Kialakul egy olyan társadalmi összjáték, amelyben mindenki megbocsátja a másiknak azt, amit kelletlenül ugyan, de mindannyian megtesznek.” Eddig ne jussunk el! Varga Judit Fertõzött pártkatonák. Korrupció, www.prherald.hu, 2006. október 11.